Beethoven sem kerülhette el a sorsát... Jacques Loussier feldolgozta, jazz trióra átírta, megvariálta a VII. szimfónia alegretto tételét. Először felvonultatja a témát, szinte szóról szóra, inkább csak kifejezetten klasszikus jazz elemekkel fűszerezve, hogy aztán tíz variáción keresztül a zenészek kivesézzék, megrágják, jól megdumálják, ízekre szedjék, újból összerakják, kianalizálják a témát, hol ragaszkodva az alapokhoz, hol merészen más vizekre kalandozva.
Az első variáció viszonylag szolid, finom örömzene: izgalmas, vaskos bőgőszólammal támogatja meg az improvizatív zongoraszólamból sokszor előbukkanó főtémát.
Az első variáció viszonylag szolid, finom örömzene: izgalmas, vaskos bőgőszólammal támogatja meg az improvizatív zongoraszólamból sokszor előbukkanó főtémát.
A hatodik variáció kalandozik talán legmesszebbre... hajmeresztő ahogy a trió bemutatja hogy kell Beethovent síppal, dobbal, nádihegedűvel interpretálni. :)
A hetedik variáció nem kevesebbre vállalkozik, mint, hogy bebizonyítsa nekünk: a VII. Szimfónia II. Allegretto tétele és a Holdfény szonáta I. Adagio sostenuto tétele tulajdonképpen ugyanaz... engem meggyőzött :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése