2010. szeptember 15., szerda

Accordéon Mélancolique: La Nena


Magam sem hiszem el, de ífjúkoromban harmonikáztam. :) Izgalmas rágondolni. Viszonylag jól játszottam a Kék Duna keringőt, a Korcsolyázókat és egyéb valczerokat is.. de azért elárulhatom: nem túl jól. Szeretem a harmonika hangját és gyűlölöm a hangját, mert hallottam csodákat ezzel az instrumentommal és hallok szörnyűségeket. A szóban forgó lemezt egyszer megmutattam egy ismerősömnek, aki azt mondta, hogy szép, de olyan pici harmonikán játsszák szerinte, mert nagyon vékonyka a hangja, ő azt a zengő, lakodalmas harmonikát szereti, amelyiken egyszerre szól az egész orkesztra. Mellékelek egy videót is, bizonyíttékként, hogy a szimpatikus fiatalember és a még szimpatikusabb kalapos hölgy elég nagy harmonikán játszik... csupán arról van szó, hogy nem akarják megszólaltatni egyszerre mind a 300-valahány hangot, hogy szerencsétlen akkordeon majd megszakad a levegővételtől, mégis csuklik, nyöszörög, hörög, keni a mzsikát rendesen... Nem szebb ez a kis mütyür hang, ahogy kicsit hallani a kis párnázott kallantyúk kopogását is, amint finoman nyitogatják és zárogatják a sípocskákatt? :) a kevesebb több..



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése