
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bach / Johann Sebastian. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bach / Johann Sebastian. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. március 3., szombat
2011. május 15., vasárnap
Bach BWV 98 Kantáta
Avagy összehasonlító zenehallgatás: végy több (minimum kettő) hanglemez felvételt, melyen ugyanannak a zeneműnek más interpretációja hallható. Aranyszabály: válaszd a legszebbeket, legjobbakat... hogy melyikek ezek magadnak kell eldöntened sokféle szempontok szerint: kedvenc előadók, hanglemez kritikák, hangzás, különleges helyszíneken, vagy alkalmakkor készült felvételek... vagy bármi.
Bach egyházi kantátái talán a legszebb, legértékesebb művek, melyek a protestáns templomi zenéből ránk maradtak. Több összkiadást, vagy összességre törekvő kiadvány fellehető hanglemezen, több sorozat teljes évi zarándokút során került rögzítésre. A kantátákat azon a napon adták elő és vették fel, amely napra íródott. A BWV 98-as kantáta például a Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon esedékes a református istentiszteleteken előadni. Jó adag fejszámolással könnyen meghatározható az év melyik hetére esik a 98-as kantáta előadása, ha tudjuk, hogy Szentháromság napja (Kispünkösd) a Pünkösd utáni első vasárnap.
Nagyon szép sorozatot indított el John Eliot Gardiner a Monteverdi Kórussal és az Angol Barokk szólistákkal, akik adott napokon, más-más templomba zarándokoltak el, hogy ott adják elő és rögzítsék hanglemezre a kantátákat. A felvételek hangminősége hagy kívánnivalót maga után, de az előadások nagyon szépek, a lemezborítók, melyeken a földön élő nagyon különböző emberek portréi láthatók a bachi zene egyetemlegességét sugallják. Az összes kantátát lemezre rögzítette Ton Koopman orgonista karmester. Néha a Mezzo tévé műsorán felhangzik egy-egy felvétele a nézők nagy gyönyörűségére.
Sigiswald Kuijken, belga karmester és a "La Petite Band" szintén valami hasonlóra vállalkozott húsz lemezre tervezett sorozatában. Az összehasonlító lemezhallgatás egyik darabja Kuijken sorozatának első lemeze.
Bach egyházi kantátái talán a legszebb, legértékesebb művek, melyek a protestáns templomi zenéből ránk maradtak. Több összkiadást, vagy összességre törekvő kiadvány fellehető hanglemezen, több sorozat teljes évi zarándokút során került rögzítésre. A kantátákat azon a napon adták elő és vették fel, amely napra íródott. A BWV 98-as kantáta például a Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon esedékes a református istentiszteleteken előadni. Jó adag fejszámolással könnyen meghatározható az év melyik hetére esik a 98-as kantáta előadása, ha tudjuk, hogy Szentháromság napja (Kispünkösd) a Pünkösd utáni első vasárnap.
Nagyon szép sorozatot indított el John Eliot Gardiner a Monteverdi Kórussal és az Angol Barokk szólistákkal, akik adott napokon, más-más templomba zarándokoltak el, hogy ott adják elő és rögzítsék hanglemezre a kantátákat. A felvételek hangminősége hagy kívánnivalót maga után, de az előadások nagyon szépek, a lemezborítók, melyeken a földön élő nagyon különböző emberek portréi láthatók a bachi zene egyetemlegességét sugallják. Az összes kantátát lemezre rögzítette Ton Koopman orgonista karmester. Néha a Mezzo tévé műsorán felhangzik egy-egy felvétele a nézők nagy gyönyörűségére.
Sigiswald Kuijken, belga karmester és a "La Petite Band" szintén valami hasonlóra vállalkozott húsz lemezre tervezett sorozatában. Az összehasonlító lemezhallgatás egyik darabja Kuijken sorozatának első lemeze.

A másik lemez Masaaki Suzuki és a Japán Bach Kollégium sorozatának legújabb, 48. kötete a BIS svéd lemezkiadó gondozásában.

A nyitókorált meghallgatva a hangfelvételek hangerőkülönbségén kívül (a BIS lemez, mint általában halkabb és nagyobb dinamikájú) a legszembetűnőbb (vagy inkább fülbe szólóbb) különbség a kórusok mérete. Suzuki eléggé nagy, 16 tagú, templomi kórust alkalmaz, ami a gyülekezet hangját hivatott megszólaltatni, azzal a különbséggel, hogy nem nyújtja rétestésztaként a dallamot, mint ahogy megszoktuk a magyarföldi istentiszteletekből. Gyönyörű kristálytiszta ének.
Mit Isten tesz, mind jó nekem,
és bölcs minden végzése.
Ha ő vezérli életem,
szívemben csend és béke.
Ő az enyém,
gond, baj ha ér,
meg tud védeni engem.
Hagyom, hogy ő vezessen.
Érdemes egy-egy kantáta meghallgatása előtt a szöveget elolvasni és kissé elmerengeni... a zene meghallgatása így különös, szép, meditatív dimenziókat nyit meg előttünk, akkor is ha nem vagyunk kifejezetten vallásosak... a szöveg ismeretében hallgatott Bach kantáta megsejtet velünk valamit az ima erejéből. A korálok kifejezetten pozitív kicsengésűek, a recitatívókban és áriákban elmondottak is, még akkor is, ha néha földi szenvedéseinkről szólnak. A szavak mögött minden esetben megtaláljuk a szenvedés értelmét és a belőle kivezető utat is. Ha a puritánok Bach kantátákat hallgattak volna értő füllel, soha nem jutottak volna arra az elhatározásra, hogy a földi gyönyöröket, hívságokat megvessék és tudatos szenvedésben éljék életük.
Ha a Kuijken féle verzióban hallgatjuk a korált nagyon szép hangú, négy tagú kórus hangjában gyönyörködhetünk. Minden szólamot egy hang énekli. Nem is nevezhető kórusnak, inkább énekegyüttesnek, amolyan zenei kíséretes veretes madrigált hallunk, ahol minden hang egyéniségét kihalljuk a zenéből, ellentétben a nagyobb kórusok személytelen (ennek ellenére szép és másféle élményt nyújtó) hangjával . Ahogy a vonósnégyesben az egyes hangszerek karaktere érvényesül, a hasonló szólam összetételű vonószenekarban a hangszerek egy más jellegű egységgé állnak össze... valami hasonló módon viszonyul a Kuijken lemez énekegyüttese a Suzuki lemez "gyülekezet kórusához". Hogy melyik szebb? Döntse el mindenki maga. Számomra mindkettőnek megvan a külön varázsa.
A kantáta nem kantáta áriák nélkül. A 98-as kantáta magyar fordításban sajnos nem elérhető (jelenlegi tudásom szerint). A nyitókorál fordítását a sorban következő 99-es kantátában megtaláltam, melynek szövege azonos a fentebb két verzióban meghallgatható korállal. A szoprán áriája bikkfanyelven angolból fordítva (mivel sajnos a német eredetit nem értem) nagyjából így hangzik:
Múlasd el könnyeim!
Hadd viseljem
türelemmel nehéz jármom.
Míg az Atya él
az ő hívei közül
magára senkit nem hagy.
Múlasd el könnyeim!
Sophie Karthäuser énekel, a "La Petite Band" játszik, Sigiswald Kuijken vezényel. Halkan jegyzem meg, hogy ezt az áriát tartom a kantáta legszebb darabjának.
Végül a záró basszus ária Masaaki Suzuki lemezéről. Nehézkes magyar fordításban nagyjából ennyit énekel el nekünk sok, sok barokkos cikornyával.
Nem hagyom el Jézusom.
Míg arcát látom,
Ő meghallgat, megáld.
Egyedül ő, ki
megszabadíthat a gonosztól.
Ahogy hangszeres zenészek szerint Bachot játszani igazi muszkuláris gyönyör, a szellemi kalandon kívül, úgy az énekeseknek hangszál gimnasztika a materializmus nyelvére lefordítva, és természetesen az elképzelhető legszebb spirituális kaland. Peter Kooij énekel.
2010. december 22., szerda
Advent - Bach: Karácsonyi Oratórium
Az évnek valószínű nincs hasonlóan varázsos időszaka, mint az Advent... a várakozás hetei. Ahogy egymást követik a jeles vasárnapok lelkünk megfürdőzhet a csodavárásban... minden korban nagy szüksége volt az emberfiának csodák eljövetelébe vetett hitére... ma, a megkeményedett szíveknek, kiüresedett lelkeknek hatványozottan... a kőszívű ember is töltekezhet ebben a pár hétben, ha kicsikét odafigyel az odabent pislákoló lángra... a megkeseredett ember is megmerítkezhet a derűben, ha enged a lelkében rejtőző aprócska szikrának... a fáradt ember megpihenhet az üdvözítő napok szívmelengető pillanataiban. Előttetek a csoda... éljetek vele.
Bach János Sebestyén: Karácsonyi Oratóriumának legszebb felvételén Nikolaus Harnoncourt vezényel : III. Kantáta ... "Coro Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen"
Bach János Sebestyén: Karácsonyi Oratóriumának legszebb felvételén Nikolaus Harnoncourt vezényel : III. Kantáta ... "Coro Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen"
2010. szeptember 14., kedd
Bach / Jacques Loussier: Gavotte in D
Bach zenéje számos jazz-zenészt és egyéb zenészt megihletett. Se szeri, se száma a különféle átdolgozásoknak, feldolgozásoknak, tánczenésítéseknek, elektrolizálásoknak, funkyzálásoknak, diszkósításoknak, dzsungelizálásoknak, szoulizálásoknak, ferdítéseknek, elbaltázásoknak... A nemrég szerencsések által Budapesten is hallható és látható Jacques Loussier Trio Bach újragondolásai mindenképpen kiemelkednek a fenti sorozatból. Ők valóban újragondolják, újraírják és a nagy bébetűs matematikus-muzsikushoz méltó módon játsszák, hangszerelik a darabokat. A három hangszer, úgymint zongora, bőgő, dob néha szinte egyenértékű szólamot alkot.. természetesen a zongora többet is.. a legérdekesebb, hogy a dobokat sokszor nem ritmusszekcióként, hanem önálló, a zenei folyamatot alapvetően alakító hangszerként hallhatjuk.. ami meglehetősen furcsa az önálló hangmagassággal nem rendelkező ütőshangszerektől. Talán egyszer belehallgathatunk abba a felvételbe is, amelyen Beethoven VII. Szimfóniájának II. tételére hallhatunk sokféle variációt, melyek közül az egyiket André Arpino dobfelszerelésen játssza... bizony mondom néktek én felismerném, akkor is, ha előtte nem hallottam volna a többi variációt...:)
Feljegyezték, hogy az első, 1959-es a Decca által kiadott Jacques Loussier Plays Bach No. 1. albumot maga Hamvas Béla bácsi is meghallgatta az egyik barátjánál és lesújtó véleménye volt róla,.. de ez senkinek ne vegye el a kedvét Jacques Loussier Trójának hallgatásától..
Feljegyezték, hogy az első, 1959-es a Decca által kiadott Jacques Loussier Plays Bach No. 1. albumot maga Hamvas Béla bácsi is meghallgatta az egyik barátjánál és lesújtó véleménye volt róla,.. de ez senkinek ne vegye el a kedvét Jacques Loussier Trójának hallgatásától..
2010. szeptember 13., hétfő
Johann Sebastian Bach: Two -Part Inventions and Three-Part Sinfonies
Maradjunk Bach János Sebestyénnél. Ő az egyik bébötűs óriás. Négy bébetűs óriást ismerünk, úgy mint Bach, Beethoven, Brahms és Bartók. (Egyszer elmesélem miben különböznek ők mindannyian Mozart-tól) A zenéről lehet értekezni, beszélni, beszélgetni, a zenét lehet elemezni, rendszerezni, elemeire bontani, felépíteni, megkomponálni, lejátszani és lehet szimplán hallgatni és elmerülni benne, amúgy metafizikai értelemben, mikor már nem számítanak az egyes hangok, összhangzatok… nem számít a hanghullám milyensége (lám a zenét nézegetni is lehet oszcilloszkópon.. sőt hallottam, illetve láttam, hogy meg is lehet festeni.. de jó a zenészeket szemlélni, ahogy átszellemülten nyüvik az instrumentumokat, vagy nagy levegőket véve gyönyörűen dalolnak). Nem számít a forma a kompozíció, csak a leírhatatlan hatás, amit a zene hallgatójában kivált. Aztán nagyon érdekes ugyanazt a darabot sokféle előadásban meghallgatni és rájönni arra, hogy a szigorú rend szerint megírt, utasításokkal teletűzdelt kottakép mögött is mennyi variáció, mennyi szabadság rejlik… nem kell más hozzá, mint egy, vagy több másik zseni, aki átadja a muzsikát.
Míg Richter a tegnapi felvételen a mindenség harmóniáját mutatja meg Bach zenéjében, addig Glenn Gould a rációt, Bach matematikus mivoltát, aminek nyomait a legkisebb menüettől a széles fúgákon át a Passiókig mindenütt fellelhetjük. Természetesen nem teszek le arról, hogy A harmadik Angol Szvit Sarabande tételét Glenn Gould-dal is meghallgassuk.. sajnos a lemezesláda mélye még nem rejti azt a felvételt. Gould feszes tempókat diktál, száraz hangszíneket üt meg, szigorúan csak a zene, semmi mögöttes.. nem engedi a képzelgést a belemagyarázást, helyette néha ő "magyaráz" bele, hiszen nem ritka, hogy jól hallhatóan dünnyög, énekel, sőt néha úgymond óbégat igazi jazz-zongorista módra… no hallgassuk :)
Míg Richter a tegnapi felvételen a mindenség harmóniáját mutatja meg Bach zenéjében, addig Glenn Gould a rációt, Bach matematikus mivoltát, aminek nyomait a legkisebb menüettől a széles fúgákon át a Passiókig mindenütt fellelhetjük. Természetesen nem teszek le arról, hogy A harmadik Angol Szvit Sarabande tételét Glenn Gould-dal is meghallgassuk.. sajnos a lemezesláda mélye még nem rejti azt a felvételt. Gould feszes tempókat diktál, száraz hangszíneket üt meg, szigorúan csak a zene, semmi mögöttes.. nem engedi a képzelgést a belemagyarázást, helyette néha ő "magyaráz" bele, hiszen nem ritka, hogy jól hallhatóan dünnyög, énekel, sőt néha úgymond óbégat igazi jazz-zongorista módra… no hallgassuk :)
2010. szeptember 12., vasárnap
Johann Sebastian Bach: English Suite No. 3 G minor -4. Sarabande
Minden nap hallgatok zenét, mert nem bírnék nélküle létezni. A muzsika olyan számomra mint a betevő falat... táplálék a szívnek, a léleknek. Tudom, hogy az élőzenét, a muzsika jelenlétét semmi nem pótolhatja, a konzervzene csak pótlék, de vallom, hogy romlott korunk egyik legnagyobb áldása a könyvkiadás mellett a zeneipar. Harmincöt éve gyűjtöm, rendezgetem, dédelgetem a hanglemezeket. Eleinte csak az számított, hogy sok zene közül válogathassak, aztán később a legszebb felvételeket, a legjobb interpretációkat kerestem, a legszebb hangzás irányában kezdtem kutakodni. Mára kiterjedt, egyre bővülő a gyűjteményem szerteágazó műfajokban. A legszebbekből szeretnék ízelítőt mutatni, részleteket, hangulatokat...
Mivel indítsak? Valami gyönyörűségessel. Aki hallja pihentesse amit éppen tesz és csendben meditáljon 10 percig... mert Sviatoslav Richter közel 10 percig, nagyjából kétszer annyi ideig játssza a tételt mint másoktól megszoktuk... új dimenziót nyit, bepillantást enged egy másik világba. Hallgassuk.. és tárjuk ki a lelkünk.
Mivel indítsak? Valami gyönyörűségessel. Aki hallja pihentesse amit éppen tesz és csendben meditáljon 10 percig... mert Sviatoslav Richter közel 10 percig, nagyjából kétszer annyi ideig játssza a tételt mint másoktól megszoktuk... új dimenziót nyit, bepillantást enged egy másik világba. Hallgassuk.. és tárjuk ki a lelkünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
