Renaud Garcia-Fons: Aljamiado

Aljamiado: elfeledett (?) nyelv a román nyelvcsaládból, melyen valaha Andalúziában vallottak szerelmet ifjú lovagok és ezen a nyelven rótták díszes arab betűkkel szerelmi bánatukat könnyes levélkéikbe Andalúz ifjú hölgyek az Al-Andalúz korszakban, mikor az emberek még emlékeztek arra, hogy ezt az országutat egykor istenek és félistenek járták... megpihentek az ősi fügefa alatt, szakítottak a kövér, mézédes gyümölcsből, majd szelíd álomba szenderültek a sűrű árnyékban, elbódulván a napfény érlelte, kissé alkoholos gyümölcstől. Az agg fügefa azóta is ontja milliónyi bódítóan édes gyümölcsét, vándorlegények ezrei kóstolták csak úgy sárgán, csábító piros béllel, vágyakozós, mámoros részegségbe esve, árnyékos fa alatt megpihenve, kivárva az édes éjszakát, mikor e falak közt kóborolva osontak dúsan lefüggönyözött ablakok alá, firhangok libbenését kivárva az alacsony ablaknyíláson át hűs szobácska forró ágyikóját fürge ugrással megcélozván, karcsú karok ölelésébe pottyantak dús csípők ringása közt tetézve a délutáni mámort...

Varázslatos nyelvet adtak az istenek Andalúzia büszke lakóinak... ünnepi nyelvet, melyen ritkán szóltak, inkább írásban használták czikornyás betűvetéssel, versek, kalendáriumok és szerelmes levelek papiruszra vetésekor... varázslatos nyelvet, melyben nyugat és kelet kelt egybe forró ölelkezésben, hiszen benne a román temperamentum és az arab szenvedély ülte nászát, világra hozva a déltengeri Mediterráneumot, mindannyiunk titkos szerelmesét, ki után akkora a vágyakozásunk, hogy hívó szavának nyaranta és tavaszonta és őszente, de telente sem vagyunk képesek ellenállni... felkerekedünk és általbukva a nagy hegyen napfürdővel és tengeri sós-fürdővel köszöntjük Európa bölcsőjét, ki annyi derék asszonyt és férfit ringatott egykor és mai időkben is...

Renaud Garcia-Fons, aki nagybőgőn hegedül, forró mediterrán melódiájában megidézi spanyolföld múltját, mikor derék spanyol bikaviadorok és flamenco táncosok dúskeblű, lefátyolozva még kívánatosabb mór kisasszonyokat szeretgettek titkon fügefánk alatt, melynek törzse akkor a mór leányok derekával volt mérhető... ma inkább az erre vándorló élemedett korú, javasasszonyok derekát formázza, jelezve ezzel is a nem létező idő hol lassú, hol rohanó múlását... nekünk, kik az országutat járjuk, mulandóságunkat eszünkbe tartva, a mindennapok habzsolását parancsolón.
Renaud Garcia-Fon mester a messzi múltból különleges, 12/8-os ütemet varázsolt elő, mikor legutóbb fügefánk alatt egy forró délutánon (melyet sokat ígérő éjszaka követett) elheveredvén bódult álmot látott marokkói hercegkisasszonyok és deli andalúz tehenészlegények érzéki táncát álmodva a lágy húsú, édes gyümölccsel kipárnázott fövenyen...

Prokofiev: Rómeó és Júlia

Így Valentin naphoz közeledve a lemezes-ládából előkerülnek Rómeó és Júlia örökbecsű történetének zenei feldolgozásai... sokan vannak: a rossz nyelvek szerint legalább 24 opera íródott róluk, melyek közül a legismertebb Charles Gounod nevéhez fűződik. Zenekari darabban örökítette meg a világhírű szerelmespárt Hector Berlioz és Csajkovszkij... Nino Rota pedig Franco Zeffirelli filmjéhez írt gyönyörű kísérőzenét.
A színmű a dzsesszzenészeket is megihlette, például Peggy Lee 1956-os Fever című dalát. Duke Ellington Such Sweet Thunder című művében található egy The Star-Crossed Lovers című rész, melyben Rómeót és Júliát egy tenor és egy altó szaxofon képviseli; kritikusok megjegyzése szerint a műben a Júliát megszemélyesítő szaxofon dominál. :) A darab a popzenére is hatással van, merített belőle a The Supremes, Bruce Springsteen, Tom Waits és Lou Reed is. A legismertebb dal talán a Dire Straits Romeo and Juliet című felvétele.

A leghíresebb musicaladaptáció a West Side Story, melynek zenéjét Leonard Bernstein, szövegét Stephen Sondheim írta. A darab 1957-ben debütált a Broadway-n, 1958-ban pedig a West Enden, majd 1961-ben népszerű filmváltozata is elkészült. A történet ezúttal New York-ban játszódik, a viszály pedig két utcai banda között folyik.

A leghíresebb balett adaptáció Sergei Prokofiev nevéhez fűződik, aki először a szentpétervári Marriinszkij Balettegyüttes számára írta muzsikáját, de mivel a darab végét önkényesen megváltoztatta (happy end) a társulat nem tűzte műsorára. Az elutasításban szerepet játszott a darab kísérletező zenei világa is. A partitúrában a megszokott zenekari hangszerek mellett tenor szaxofont, viola d'amore-t és mandolint is hallhatunk. Mai füllel nem tűnik túl kísérletezőnek, inkább elegánsnak, bájosnak... dallam és ritmusvilága, hangszerelése pazar és különleges.

A London Symphony Orchestra 2010-es élő felvételén Valery Gergiev vezényel. Az élő felvétel itt nem azt jelenti, hogy a közönség köhög, prüszköl és nyikorgatja a széklábakat... közönség nincs... vagy a fene tudja... mindenestre nem hallható. Az élő előadás azt jelenti, hogy nem stúdióban vették fel a zenét, hanem a londoni Barbican Hall-ban, valamint, ami a leglényegesebb: vágást nem tartalmaz... igazi zene... megtalálható az Akasha Krónikában, ennek megfelelően nagy élmény meghallgatni... gyönyörű, szellős hangkép, bombasztikus dinamika jellemzi.. és természetesen kitűnő előadás. A vendégek megérkezése az I. felvonásból.

Handel: Cleopatra

"Ó, ti, elmúlt idők asszonyai!

Ha rólatok beszél az ember, mintha csak a mennyországról szólana: csupa szépség, csupa fény voltatok. Örökké ifjak, örökké szépek voltatok és szelídek, mint gyermekére tekintő anya szeme. Lágyan csüggtetek a férfi nyakán, kis mókusok módjára. Sohasem remegett haragtól a hangotok, sohasem verődött ránrca a homlokotok, puha kezetek sohasem lett durva és kemény. Kedves, szent asszonyok! Feldíszített istenszoborként álltatok a ház szentélyében, tömjénnel és imádsággal járultatok elé. A ti segítségetekkel végezte csodálatos munkáját a szerelem és a ti hajatok köré vonta a költészet sugárkarikáját....

Ó, ti, elmúlt idők asszonyai! Ti értettetek ahhoz, hogyan kell egy mulatságot széppé tenni. Aki hozzátok közeledett, a szellem és az ifjúság erejének áradatát érezte ereiben. Érdemes volt pénzt adni azokért a gyertyákért, melyek a ti szépségeteket világították meg, a borért, mely az életkedvet lobbantotta lángra szívetekben; érdemes volt kedvetekért rongyosra táncolni a cipő talpát és bénává fárasztani a hegedűvonót vezető kart.

Ó, ti, elmúlt idők asszonyai! A ti kezetekben volt a paradicsom kulcsa."

Így írt Selma Lagerlöf az elmúlt idők csodálatos asszonyairól első regényében, melynek címe Gösta Berling...
Száz év után, jelenidőben aktualizálva ma is érvényesek a szavak:

Szívem hölgye!

Ha rólad beszél az ember, mintha csak a mennyországról szólana: csupa szépség, csupa fény vagy. Örökké ifjú, örökké szép vagy és szelíd, mint gyermekére tekintő anya szeme. Lágyan csüggsz a férfi nyakán, kis mókus módjára. Sohasem remeg haragtól a hangod, sohasem verődik ráncra a homlokod, puha kezed sohasem durva és kemény. Kedves, szent asszonyom! Feldíszített istenszoborként állasz a ház szentélyében, tömjénnel és imádsággal járulsz elé. Segítségeddel végzi csodálatos munkáját a szerelem és hajad köré vonta a költészet sugárkarikáját....

Szívem drága asszonya! Te értesz ahhoz, hogyan kell egy mulatságot széppé tenni. Aki hozzád közeledik, a szellem és az ifjúság erejének áradatát érzi ereiben. Érdemes pénzt adni azokért a gyertyákért, melyek a te szépséged világítják meg, a borért, mely az életkedvet lobbantja lángra szívedben; érdemes kedvedért rongyosra táncolni a cipő talpát és bénává fárasztani a hegedűvonót vezető kart.
Ó, szívem drága asszonya! Kezedben van a paradicsom kulcsa.

Natalie Dessay énekel Handel Julis Cesar című operájából a Virgin kiadó új lemezén: Tetto púo donna vezzosa...

Hacsaturján: Masquerade

"Most már szakadatlan áradatban hömpölygött a vendégsereg, megostromolta a lépcső pihenőjét, ahol Margarita állt. A frakkos férfiak közt mezítelen női testek közeledtek Margaritához, fehérek és kreolok, kávészínűek és ébenfeketék. A százféle árnyalatú - vörös, fekete, gesztenyebarna, lenszőke - hajzatban drágakövek tündököltek, villództak szikrát szórva a fényáradatban. És a férfiak rohamosztagát is mintha fénycseppekkel szórták volna be, úgy villogtak a hófehér ingmelleken a briliáns inggombok. Margarita másodpercenként érezte az elébe járulók ajkának érintését a térdén, másodpercenként nyújtotta csókra a kezét, arcára ráfagyott a szívélyes mosoly."

Így ír Mihail Bulgakov a sátán báljáról a Mester és Margaritában... Bulgakov 1928-tól 1940-ig, haláláig írta a remekművet, Hacsaturján biztos olvasta az akkor még kiadatlan regényt, hiszen a Masquerade 1941-ben keletkezett és a lázálmos keringő tétel igazi sátán bálos hangulatú, féktelen tánc, félelmetesen shármos ezredvégi Mefisztó keringő.

A felvétel 1958-ban készült a New York City-beli Manhattan Center-ben. Kyril Kondrashin vezényli az RCA Victor Szimfonikus zenekart.

Mozart: A dúr klarinétverseny

Mozart rövid életének utolsó hangszeres darabja az A dúr klarinétverseny. 1791 októberében írta, röviddel december 5-i halála előtt... ennek ellenére igazi boldogságzene, Mozart talán egyik legderűsebb, legharmonikusabb darabja, abszolút muzsika... nem igényel semmi képzettársítást, nem szól semmiről, egyszerűen ajándék a léleknek egy halhatatlan lélektől. Mozart zsenialitása majd minden művében megmutatkozik, minden hangjegyén érződik a spontán ihlet, az égi áldás... biztosak lehetünk abban, hogy művei nem kemény küzdelemben fogantak, mint oly sok zenei óriásnak, vagy sok-sok elfeledett szerzőnek... a spontaneitás, az egyértelműség az akadály nélkül áradó dallamok és harmóniák legfőbb jellemzői az A dúr klarinétversenynek is, biztosak lehetünk abban is, hogy a hangjegyeknek ezen variációja a tökéletesség netovábbja. Mozartról rengeteg legenda kering, többek között az is, hogy ő fedezte fel a klarinét mély regisztereinek szépségét, egyáltalán azt, hogy ezek a hangok is alkalmasak zenélésre... az A dúr klarinétverseny tobzódik a mélyebb fekvésű klarinét szólamokban, érezhető, hogy a szerzőt magát is elbűvöli a hangszer dallamainak érzéki szépsége, csodás dallamszövedéket alkot, ami elbűvölően simul a zenekar játékába. A mű első, Allegro tételét Gervase de Peyer játssza klarinéton, a Londoni Szimfonikusokat Peter Maag vezényli. A Decca lemeze a legszebb a számtalan fellehető hangfelvétel közül, a bakelit lemezgyűjtemények féltve őrzött kincse... halkan jegyzem meg, hogy a felvétel 1959 novemberében készült, hangzásában azonban megszégyeníti a XXI. század szuper audio cédés világát.

Dvorak: Gordonkaverseny

2011 január 12-én a Művészetek palotájában Natalia Gutman asszony játszotta Antonin Dvorak h-moll gordonka-versenyét,(aranyosabb, ha azt mondom: gondorka-versenyét) a Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényelte.
Több felvételt meghallgattam és egyértelművé vált, hogy tipikusan női darabról van szó, helyesebben olyan gyönyörű női energiákat vonultat fel, amit csak női előadók interpretációjában képes férfifül érzékelni. A második tétel finom dallamait meditáció, vágyakozás, a teljesség keresése, egyszerre lágyság és szenvedély hatja át... a cselló énekel, sír, zokog, szárnyal, nyögdécsel... erotikus felhangok, zenei orgazmus: orgazmuzsika.

Dvorak h-moll gordonka-versenyének (gondorka-versenyének?) második tételét Jacqueline du Pré Istennő játssza, férje Daniel Barenboim vezényletével.
Jacqueline négyéves volt, amikor először hallott csellót, a rádióban. Anyja, Iris du Pré kezdte tanítani. Két évvel később egy londoni csellóiskolában tanult tovább. Versenyeken vett részt testvérével, Hilary du Prével. Tízéves volt, amikor díjat nyert a Nemzetközi Versenyen. Tizenkét éves korában már a BBC-nek adott koncertet, Londonban. Tanult William Pleethtől Londonban, a Guildhall School of Music and Drama iskolában, Paul Torteliertől Párizsban, Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovicstól Oroszországban, és Pablo Casalstól Svájcban.
1967-ben férjhez ment Daniel Barenboim Argentínában született, izraeli zongoraművészhez.
1973-ban játszó képessége visszafordíthatatlanul romlani kezdett, amikor kezdte elveszíteni ujjainak érzékenységét, a kezdődő szklerózis multiplex első tüneteként.
1987. október 19-én, 42 éves korában halt meg Párizsban. A művész Davidov Stradivariusát egy másik híres csellóművészre, YoYo Mára hagyta. Yo-Yo Ma a hangszert Jacqueline du Pré tiszteletére du Pré Stradivariusnak nevezte el.

Over the Rainbow

Jazz at the Pawnshop... a stockholmi Pawnshop jazz klubban 1976-ban. Túl az Óperencián a Szivárványos Üveghegyen, sőt a kies Vénuszdombon is túl készült néhány hangfelvétel, melyek mára kissé kopottak, de a varázslatos pillanatokat kopottságuk ellenére is őrzik... biztosak lehetünk, hogy e pillanatok részei az Akasha Krónikának, örök érvényűek: léteztek és létezni is fognak.
A zenészek készülődnek, beszédes csend, némi fészkolódás, zörgés itt is ott is, a közönség vár, a söröspohár is megáll félúton, úgy fülel.. aztán belecsapnak.
Arne Domnérus és zenekara játszik.