Handel: Cleopatra

"Ó, ti, elmúlt idők asszonyai!

Ha rólatok beszél az ember, mintha csak a mennyországról szólana: csupa szépség, csupa fény voltatok. Örökké ifjak, örökké szépek voltatok és szelídek, mint gyermekére tekintő anya szeme. Lágyan csüggtetek a férfi nyakán, kis mókusok módjára. Sohasem remegett haragtól a hangotok, sohasem verődött ránrca a homlokotok, puha kezetek sohasem lett durva és kemény. Kedves, szent asszonyok! Feldíszített istenszoborként álltatok a ház szentélyében, tömjénnel és imádsággal járultatok elé. A ti segítségetekkel végezte csodálatos munkáját a szerelem és a ti hajatok köré vonta a költészet sugárkarikáját....

Ó, ti, elmúlt idők asszonyai! Ti értettetek ahhoz, hogyan kell egy mulatságot széppé tenni. Aki hozzátok közeledett, a szellem és az ifjúság erejének áradatát érezte ereiben. Érdemes volt pénzt adni azokért a gyertyákért, melyek a ti szépségeteket világították meg, a borért, mely az életkedvet lobbantotta lángra szívetekben; érdemes volt kedvetekért rongyosra táncolni a cipő talpát és bénává fárasztani a hegedűvonót vezető kart.

Ó, ti, elmúlt idők asszonyai! A ti kezetekben volt a paradicsom kulcsa."

Így írt Selma Lagerlöf az elmúlt idők csodálatos asszonyairól első regényében, melynek címe Gösta Berling...
Száz év után, jelenidőben aktualizálva ma is érvényesek a szavak:

Szívem hölgye!

Ha rólad beszél az ember, mintha csak a mennyországról szólana: csupa szépség, csupa fény vagy. Örökké ifjú, örökké szép vagy és szelíd, mint gyermekére tekintő anya szeme. Lágyan csüggsz a férfi nyakán, kis mókus módjára. Sohasem remeg haragtól a hangod, sohasem verődik ráncra a homlokod, puha kezed sohasem durva és kemény. Kedves, szent asszonyom! Feldíszített istenszoborként állasz a ház szentélyében, tömjénnel és imádsággal járulsz elé. Segítségeddel végzi csodálatos munkáját a szerelem és hajad köré vonta a költészet sugárkarikáját....

Szívem drága asszonya! Te értesz ahhoz, hogyan kell egy mulatságot széppé tenni. Aki hozzád közeledik, a szellem és az ifjúság erejének áradatát érzi ereiben. Érdemes pénzt adni azokért a gyertyákért, melyek a te szépséged világítják meg, a borért, mely az életkedvet lobbantja lángra szívedben; érdemes kedvedért rongyosra táncolni a cipő talpát és bénává fárasztani a hegedűvonót vezető kart.
Ó, szívem drága asszonya! Kezedben van a paradicsom kulcsa.

Natalie Dessay énekel Handel Julis Cesar című operájából a Virgin kiadó új lemezén: Tetto púo donna vezzosa...

Hacsaturján: Masquerade

"Most már szakadatlan áradatban hömpölygött a vendégsereg, megostromolta a lépcső pihenőjét, ahol Margarita állt. A frakkos férfiak közt mezítelen női testek közeledtek Margaritához, fehérek és kreolok, kávészínűek és ébenfeketék. A százféle árnyalatú - vörös, fekete, gesztenyebarna, lenszőke - hajzatban drágakövek tündököltek, villództak szikrát szórva a fényáradatban. És a férfiak rohamosztagát is mintha fénycseppekkel szórták volna be, úgy villogtak a hófehér ingmelleken a briliáns inggombok. Margarita másodpercenként érezte az elébe járulók ajkának érintését a térdén, másodpercenként nyújtotta csókra a kezét, arcára ráfagyott a szívélyes mosoly."

Így ír Mihail Bulgakov a sátán báljáról a Mester és Margaritában... Bulgakov 1928-tól 1940-ig, haláláig írta a remekművet, Hacsaturján biztos olvasta az akkor még kiadatlan regényt, hiszen a Masquerade 1941-ben keletkezett és a lázálmos keringő tétel igazi sátán bálos hangulatú, féktelen tánc, félelmetesen shármos ezredvégi Mefisztó keringő.

A felvétel 1958-ban készült a New York City-beli Manhattan Center-ben. Kyril Kondrashin vezényli az RCA Victor Szimfonikus zenekart.

Mozart: A dúr klarinétverseny

Mozart rövid életének utolsó hangszeres darabja az A dúr klarinétverseny. 1791 októberében írta, röviddel december 5-i halála előtt... ennek ellenére igazi boldogságzene, Mozart talán egyik legderűsebb, legharmonikusabb darabja, abszolút muzsika... nem igényel semmi képzettársítást, nem szól semmiről, egyszerűen ajándék a léleknek egy halhatatlan lélektől. Mozart zsenialitása majd minden művében megmutatkozik, minden hangjegyén érződik a spontán ihlet, az égi áldás... biztosak lehetünk abban, hogy művei nem kemény küzdelemben fogantak, mint oly sok zenei óriásnak, vagy sok-sok elfeledett szerzőnek... a spontaneitás, az egyértelműség az akadály nélkül áradó dallamok és harmóniák legfőbb jellemzői az A dúr klarinétversenynek is, biztosak lehetünk abban is, hogy a hangjegyeknek ezen variációja a tökéletesség netovábbja. Mozartról rengeteg legenda kering, többek között az is, hogy ő fedezte fel a klarinét mély regisztereinek szépségét, egyáltalán azt, hogy ezek a hangok is alkalmasak zenélésre... az A dúr klarinétverseny tobzódik a mélyebb fekvésű klarinét szólamokban, érezhető, hogy a szerzőt magát is elbűvöli a hangszer dallamainak érzéki szépsége, csodás dallamszövedéket alkot, ami elbűvölően simul a zenekar játékába. A mű első, Allegro tételét Gervase de Peyer játssza klarinéton, a Londoni Szimfonikusokat Peter Maag vezényli. A Decca lemeze a legszebb a számtalan fellehető hangfelvétel közül, a bakelit lemezgyűjtemények féltve őrzött kincse... halkan jegyzem meg, hogy a felvétel 1959 novemberében készült, hangzásában azonban megszégyeníti a XXI. század szuper audio cédés világát.

Dvorak: Gordonkaverseny

2011 január 12-én a Művészetek palotájában Natalia Gutman asszony játszotta Antonin Dvorak h-moll gordonka-versenyét,(aranyosabb, ha azt mondom: gondorka-versenyét) a Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényelte.
Több felvételt meghallgattam és egyértelművé vált, hogy tipikusan női darabról van szó, helyesebben olyan gyönyörű női energiákat vonultat fel, amit csak női előadók interpretációjában képes férfifül érzékelni. A második tétel finom dallamait meditáció, vágyakozás, a teljesség keresése, egyszerre lágyság és szenvedély hatja át... a cselló énekel, sír, zokog, szárnyal, nyögdécsel... erotikus felhangok, zenei orgazmus: orgazmuzsika.

Dvorak h-moll gordonka-versenyének (gondorka-versenyének?) második tételét Jacqueline du Pré Istennő játssza, férje Daniel Barenboim vezényletével.
Jacqueline négyéves volt, amikor először hallott csellót, a rádióban. Anyja, Iris du Pré kezdte tanítani. Két évvel később egy londoni csellóiskolában tanult tovább. Versenyeken vett részt testvérével, Hilary du Prével. Tízéves volt, amikor díjat nyert a Nemzetközi Versenyen. Tizenkét éves korában már a BBC-nek adott koncertet, Londonban. Tanult William Pleethtől Londonban, a Guildhall School of Music and Drama iskolában, Paul Torteliertől Párizsban, Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovicstól Oroszországban, és Pablo Casalstól Svájcban.
1967-ben férjhez ment Daniel Barenboim Argentínában született, izraeli zongoraművészhez.
1973-ban játszó képessége visszafordíthatatlanul romlani kezdett, amikor kezdte elveszíteni ujjainak érzékenységét, a kezdődő szklerózis multiplex első tüneteként.
1987. október 19-én, 42 éves korában halt meg Párizsban. A művész Davidov Stradivariusát egy másik híres csellóművészre, YoYo Mára hagyta. Yo-Yo Ma a hangszert Jacqueline du Pré tiszteletére du Pré Stradivariusnak nevezte el.

Over the Rainbow

Jazz at the Pawnshop... a stockholmi Pawnshop jazz klubban 1976-ban. Túl az Óperencián a Szivárványos Üveghegyen, sőt a kies Vénuszdombon is túl készült néhány hangfelvétel, melyek mára kissé kopottak, de a varázslatos pillanatokat kopottságuk ellenére is őrzik... biztosak lehetünk, hogy e pillanatok részei az Akasha Krónikának, örök érvényűek: léteztek és létezni is fognak.
A zenészek készülődnek, beszédes csend, némi fészkolódás, zörgés itt is ott is, a közönség vár, a söröspohár is megáll félúton, úgy fülel.. aztán belecsapnak.
Arne Domnérus és zenekara játszik.