Egy biztos, hogy a Hoffmann meséiből szinte mindig a Barcarollát játsszák, holott az opera tele van szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetekkel... természetesen nem azt akarom mondani, hogy a Barcarolla nem szép, nem izgalmas... ellenkezőleg: szép is izgalmas is fülbemászó is, lágyan ringató, finoman andalító, szívet melengető is... ennek ellenére én másik jelenetét mutatom meg a tévesen operettként is emlegetett operának.
A Hoffmann meséiben szép és izgalmas jeleneteken kívül hemzsegnek a teozófia tárgykörébe sorolható lények és események, folyton szellemekbe, démonokba, varázserejű hölgyekbe és urakba, sőt életre keltett, gépi szerkezetet rejtő bábukba ütközünk, ráadásul a bábú szerelemre gerjeszti Hoffmann költőt... különböző furfangokkal a szereplők éter és asztráltestét is ellopja egy tündöklő kurtizán, aki természetesen szintén lángra gyújtja Hoffmann szívének könnyen lobbanó zsarátnokát... szemtanúi lehetünk remek kardozós és szerelmeskedős jeleneteknek, varázslatnak, kuruzslásnak, démoni erejű énekhangnak, mely nagy veszélyt jelent bájos tulajdonosa számára, és egyéb titokzatos jelenségnek, történéseknek :) ... folyik vér és könny fürge patakokban... közben jókat kacaghat a közönség. Igazi monstre show a XIX. század titkokfelhőktől terhes légköréből.
A Prológus kezdőjelentét halljuk, melyben láthatatlan kórus, Choeur Invisible amolyan itatós nótát énekel: "Glou! glou! glou! je suis le vin!" :) a Suisse Romande Zenekart Richard Bonynge vezényli. A Decca 1972-es operalemezén, mely az összes fellehető Hoffmann meséi közül a legragyogóbb, három kórus is énekel, továbbá olyan hírességek, mint Joan Sutherland és Placido Domingo.
A Hoffmann meséiben szép és izgalmas jeleneteken kívül hemzsegnek a teozófia tárgykörébe sorolható lények és események, folyton szellemekbe, démonokba, varázserejű hölgyekbe és urakba, sőt életre keltett, gépi szerkezetet rejtő bábukba ütközünk, ráadásul a bábú szerelemre gerjeszti Hoffmann költőt... különböző furfangokkal a szereplők éter és asztráltestét is ellopja egy tündöklő kurtizán, aki természetesen szintén lángra gyújtja Hoffmann szívének könnyen lobbanó zsarátnokát... szemtanúi lehetünk remek kardozós és szerelmeskedős jeleneteknek, varázslatnak, kuruzslásnak, démoni erejű énekhangnak, mely nagy veszélyt jelent bájos tulajdonosa számára, és egyéb titokzatos jelenségnek, történéseknek :) ... folyik vér és könny fürge patakokban... közben jókat kacaghat a közönség. Igazi monstre show a XIX. század titkokfelhőktől terhes légköréből.
A Prológus kezdőjelentét halljuk, melyben láthatatlan kórus, Choeur Invisible amolyan itatós nótát énekel: "Glou! glou! glou! je suis le vin!" :) a Suisse Romande Zenekart Richard Bonynge vezényli. A Decca 1972-es operalemezén, mely az összes fellehető Hoffmann meséi közül a legragyogóbb, három kórus is énekel, továbbá olyan hírességek, mint Joan Sutherland és Placido Domingo.
Említettem a híres Barcarollát: én sem kerülhetem meg, mert nagyon szeretem... mivel a youtubon ezer féle verzióban megtalálható, én az opera egy melodráma jelenetét választom, ahol a háttérben meseszépen hömpölyög a Barcarolla dallama, az előtérben Hoffmann költő szíve újabb gerjedelmének lehetünk tanúi, miközben sátáni és göndör kacajokat hallhatunk...
