Jean Sibelius: Serenade No. 2 G minor

Messzi északon a hosszú teleket rövid, varázslatos tavasz követi, a rétek olyan színpompába öltöznek, amilyent az örökkévaló, havas, szeles téli estéken emberfia nem is álmodhat... álmodhatna, de a hidegtől és rátelepedő borútól gondolni sem mer kikeletre, mert a csalóka álom elmúltával észak lányai és fiai szívébe a korábbinál is mélyebb és keserűbb búskomorság támad, mely nem szűnik, sőt ahogy a szántóföldek fagya egyre kövérebbé válik, a végtelen tavak jege félméteresre hízik, keményen ellenállva jégcsákány munkálkodásának, a szívek és lelkek is jégbe fagynak... ezért észak emberei téli estéken állandó szívmelegítő tevékenységet folytatnak... bensőjüket forró italokkal melengetik ... zenélnek, táncolnak, varázslatos történeteket mesélnek, több réteg medvebőr alá bújnak... nők, férfiak vegyesen, úgy ölelgetik egymást, míg a hőn áhított melegség átragyog az irhákon. Ilyen finom, meleg ragyogás, medvebőrös északi varázslat árad Jean Sibelius G moll szerenádjából ...Ida Haendel hegedül, Paavo Berglund vezényli a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekart.

Renaud Garcia-Fons: Aljamiado

Aljamiado: elfeledett (?) nyelv a román nyelvcsaládból, melyen valaha Andalúziában vallottak szerelmet ifjú lovagok és ezen a nyelven rótták díszes arab betűkkel szerelmi bánatukat könnyes levélkéikbe Andalúz ifjú hölgyek az Al-Andalúz korszakban, mikor az emberek még emlékeztek arra, hogy ezt az országutat egykor istenek és félistenek járták... megpihentek az ősi fügefa alatt, szakítottak a kövér, mézédes gyümölcsből, majd szelíd álomba szenderültek a sűrű árnyékban, elbódulván a napfény érlelte, kissé alkoholos gyümölcstől. Az agg fügefa azóta is ontja milliónyi bódítóan édes gyümölcsét, vándorlegények ezrei kóstolták csak úgy sárgán, csábító piros béllel, vágyakozós, mámoros részegségbe esve, árnyékos fa alatt megpihenve, kivárva az édes éjszakát, mikor e falak közt kóborolva osontak dúsan lefüggönyözött ablakok alá, firhangok libbenését kivárva az alacsony ablaknyíláson át hűs szobácska forró ágyikóját fürge ugrással megcélozván, karcsú karok ölelésébe pottyantak dús csípők ringása közt tetézve a délutáni mámort...

Varázslatos nyelvet adtak az istenek Andalúzia büszke lakóinak... ünnepi nyelvet, melyen ritkán szóltak, inkább írásban használták czikornyás betűvetéssel, versek, kalendáriumok és szerelmes levelek papiruszra vetésekor... varázslatos nyelvet, melyben nyugat és kelet kelt egybe forró ölelkezésben, hiszen benne a román temperamentum és az arab szenvedély ülte nászát, világra hozva a déltengeri Mediterráneumot, mindannyiunk titkos szerelmesét, ki után akkora a vágyakozásunk, hogy hívó szavának nyaranta és tavaszonta és őszente, de telente sem vagyunk képesek ellenállni... felkerekedünk és általbukva a nagy hegyen napfürdővel és tengeri sós-fürdővel köszöntjük Európa bölcsőjét, ki annyi derék asszonyt és férfit ringatott egykor és mai időkben is...

Renaud Garcia-Fons, aki nagybőgőn hegedül, forró mediterrán melódiájában megidézi spanyolföld múltját, mikor derék spanyol bikaviadorok és flamenco táncosok dúskeblű, lefátyolozva még kívánatosabb mór kisasszonyokat szeretgettek titkon fügefánk alatt, melynek törzse akkor a mór leányok derekával volt mérhető... ma inkább az erre vándorló élemedett korú, javasasszonyok derekát formázza, jelezve ezzel is a nem létező idő hol lassú, hol rohanó múlását... nekünk, kik az országutat járjuk, mulandóságunkat eszünkbe tartva, a mindennapok habzsolását parancsolón.
Renaud Garcia-Fon mester a messzi múltból különleges, 12/8-os ütemet varázsolt elő, mikor legutóbb fügefánk alatt egy forró délutánon (melyet sokat ígérő éjszaka követett) elheveredvén bódult álmot látott marokkói hercegkisasszonyok és deli andalúz tehenészlegények érzéki táncát álmodva a lágy húsú, édes gyümölccsel kipárnázott fövenyen...

Prokofiev: Rómeó és Júlia

Így Valentin naphoz közeledve a lemezes-ládából előkerülnek Rómeó és Júlia örökbecsű történetének zenei feldolgozásai... sokan vannak: a rossz nyelvek szerint legalább 24 opera íródott róluk, melyek közül a legismertebb Charles Gounod nevéhez fűződik. Zenekari darabban örökítette meg a világhírű szerelmespárt Hector Berlioz és Csajkovszkij... Nino Rota pedig Franco Zeffirelli filmjéhez írt gyönyörű kísérőzenét.
A színmű a dzsesszzenészeket is megihlette, például Peggy Lee 1956-os Fever című dalát. Duke Ellington Such Sweet Thunder című művében található egy The Star-Crossed Lovers című rész, melyben Rómeót és Júliát egy tenor és egy altó szaxofon képviseli; kritikusok megjegyzése szerint a műben a Júliát megszemélyesítő szaxofon dominál. :) A darab a popzenére is hatással van, merített belőle a The Supremes, Bruce Springsteen, Tom Waits és Lou Reed is. A legismertebb dal talán a Dire Straits Romeo and Juliet című felvétele.

A leghíresebb musicaladaptáció a West Side Story, melynek zenéjét Leonard Bernstein, szövegét Stephen Sondheim írta. A darab 1957-ben debütált a Broadway-n, 1958-ban pedig a West Enden, majd 1961-ben népszerű filmváltozata is elkészült. A történet ezúttal New York-ban játszódik, a viszály pedig két utcai banda között folyik.

A leghíresebb balett adaptáció Sergei Prokofiev nevéhez fűződik, aki először a szentpétervári Marriinszkij Balettegyüttes számára írta muzsikáját, de mivel a darab végét önkényesen megváltoztatta (happy end) a társulat nem tűzte műsorára. Az elutasításban szerepet játszott a darab kísérletező zenei világa is. A partitúrában a megszokott zenekari hangszerek mellett tenor szaxofont, viola d'amore-t és mandolint is hallhatunk. Mai füllel nem tűnik túl kísérletezőnek, inkább elegánsnak, bájosnak... dallam és ritmusvilága, hangszerelése pazar és különleges.

A London Symphony Orchestra 2010-es élő felvételén Valery Gergiev vezényel. Az élő felvétel itt nem azt jelenti, hogy a közönség köhög, prüszköl és nyikorgatja a széklábakat... közönség nincs... vagy a fene tudja... mindenestre nem hallható. Az élő előadás azt jelenti, hogy nem stúdióban vették fel a zenét, hanem a londoni Barbican Hall-ban, valamint, ami a leglényegesebb: vágást nem tartalmaz... igazi zene... megtalálható az Akasha Krónikában, ennek megfelelően nagy élmény meghallgatni... gyönyörű, szellős hangkép, bombasztikus dinamika jellemzi.. és természetesen kitűnő előadás. A vendégek megérkezése az I. felvonásból.