Adrian Villaert: Vecchie Letrose

Nem vagyok biztos benne, hogy az Adrian Villaert által szerzett madrigál valóban a vén boszorkányról szól.. ám elhiszem ha magát a zenét hallom :) Vecchie Letrose..
Férfiemberben ördög rejlik, asszonyokban inkább boszorkány... mindkettő a rosszaságáról híres, az isteni én ellenlábasa.. a szabad akarat, amit az égiek nyújtottak nekünk, azért, hogy a rosszat megkülönböztethessük a jótól. Gondolj bele, ha rossz nem lenne a jót sem ismerhetnéd meg soha... Vecchie Letrose... Patris Crampus..

George Gershwin: Lady Be Good

Itt van például a szél az örökké mozgó, az örök mozgató, a mozdulatlanságában is létező és aktív, maga a levegő, a lég, a lélegzet (lélekzet?), rövid létünk alfája, ómegája, mindennek alapja, önmaga oka... a szél... természetesen akkor is létezik mikor nem fúj, létezik, mint lehetőség hogy a levegő megmozduljon, helyet változtasson, felkavarjon, tomboljon, simogasson, cirógasson, hajókat mozgasson, szélmalmot forgasson, szoknya alá fújjon, enyhet adjon és romboljon... és természetesen hangszereken áthatoljon, úgy daloljon... mint trombita, mint síp szóljon...

...esetleg mint szájharmonika... szóljon.. a Hot Summer Jazz-fesztiválon és bolygóközi herflis csúcstalálkozón, 2000 Június 24-én a Minneapolis-beli Dowtown Peavey plázájában, ahol Chris Michalek szájharmonikán (pofagyalun) játszotta Gershwin Lady Be Good című dalát...

Verdi: La Traviata

Verdi Traviátája volt az egyetlen opera, amiben anno szerepeltem :) Egy bájos vidéki város főúri kastélyában folyt a tévé-felvétel. Nem Maria Callas és nem Ileana Cotrubas alakította Violettát, hanem Pitti Katalin és Leblanc Győző énekelt nagyokat Alfréd a léha ifjú szerepében. Világosan emlékszem, hogy a rendező megdorgált, ha nem tanulom meg kívülről hogy
"Élvezzünk, koccintsunk, élvezzünk, vigadjunk,
És pajzán énekkel szépítsük meg ezt az éjet!"
akkor nem kapom meg a 300 Ft-ot éjenként :) és úgy kirúg a kórusból, hogy egyenesen a Balaton jegén találom magam fakutya módjára, négykézláb csúszkálva.
A jelmezek álomszépek voltak, fénykép bizonyítja a szereplésemet, melyen barátommal frakkban fényképezkedtünk a kastély wc tartálya előtt, fehér kesztyűben, korhű, stílusos pajesszal, elbűvölő mosollyal, hosszú, divatos, kissé zsíros hajjal, fodros ing-gallérral, üdén, büszkén tekintve a jövőbe...
A következőkben nem Maria Callas, nem Ilena Cotrubas, még csak Pitti Katalin sem énekel... férfi az illető: Emanuelle Pahud és nem énekel, hanem fuvolázik a parádés felvételen. A dolog pikantériája, hogy valaha néhány egyszerűbb darabot el tudtam fújni a lányom fuvoláján, tehát nem csak tangóharmonikán játszottam.. sőt álmomban szaxofonoztam is, úgy emlékszem eléggé jól... ami azért figyelemre méltó, mert mikor még nem tudtam autót vezetni, álmomban tökéletesen vezettem.. és mikor először volán mögé ültem ugyanúgy tudtam vezetni, mint álmomban... és néha még reménykedem, egyszer kiderül, hogy ugyanúgy képes vagyok szaxofonozni is mint álmomban :)
Tehát: La Traviata