Vasárnapi orgonamuzsika

Bach Triosonate No. 2 Largo

Astor Piazzolla: Libertango

Alfredo Marcucci nyűvi a bandoneónt a Timeless tangó című lemezen. A bandonéon hasonló hangszer mint a gombos harmonika, de nagyjából másfél méteresre nyújtható a fújtatója (szaknyelven légszekrény), valamint a jobb kéz és a bal kéz is egyenértékű szolíd hangokat képes megszólaltatni, szemben az accordéon bal kézen elhelyezkedő basszus hangok és előre elkészített akkordok sokaságával. A fentiekből ered, hogy a bandonéon szólamvezetése kifinomultabb, bár a drágább accordéon-ok basszusjátéka is szinesíthető egy váltó segítségével, mellyel a bal kéz gombjai dallambasszussá alakíthatók.
A lemezen természetesen argentin tangókat hallhatunk szenvedélyes előadásban Piazzola darabjai mellett néhány általam soha nem hallott szerző művei is megszólalnak, például Carlos Marcucci, a szólista nagybátyja, Aires Espanoles című kompozíciója.


Astor Piazzolla: Balada para un loco



Astor Pizzolla: Oblivion



Astor Piazzolla: Libertango



Astor Piazzolla: Chiquilin de Bachin

Offenbach: Hoffman meséi

Egy biztos, hogy a Hoffmann meséiből szinte mindig a Barcarollát játsszák, holott az opera tele van szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetekkel... természetesen nem azt akarom mondani, hogy a Barcarolla nem szép, nem izgalmas... ellenkezőleg: szép is izgalmas is fülbemászó is, lágyan ringató, finoman andalító, szívet melengető is... ennek ellenére én másik jelenetét mutatom meg a tévesen operettként is emlegetett operának.
A Hoffmann meséiben szép és izgalmas jeleneteken kívül hemzsegnek a teozófia tárgykörébe sorolható lények és események, folyton szellemekbe, démonokba, varázserejű hölgyekbe és urakba, sőt életre keltett, gépi szerkezetet rejtő bábukba ütközünk, ráadásul a bábú szerelemre gerjeszti Hoffmann költőt... különböző furfangokkal a szereplők éter és asztráltestét is ellopja egy tündöklő kurtizán, aki természetesen szintén lángra gyújtja Hoffmann szívének könnyen lobbanó zsarátnokát... szemtanúi lehetünk remek kardozós és szerelmeskedős jeleneteknek, varázslatnak, kuruzslásnak, démoni erejű énekhangnak, mely nagy veszélyt jelent bájos tulajdonosa számára, és egyéb titokzatos jelenségnek, történéseknek :) ... folyik vér és könny fürge patakokban... közben jókat kacaghat a közönség. Igazi monstre show a XIX. század titkokfelhőktől terhes légköréből.
A Prológus kezdőjelentét halljuk, melyben láthatatlan kórus, Choeur Invisible amolyan itatós nótát énekel: "Glou! glou! glou! je suis le vin!" :) a Suisse Romande Zenekart Richard Bonynge vezényli. A Decca 1972-es operalemezén, mely az összes fellehető Hoffmann meséi közül a legragyogóbb, három kórus is énekel, továbbá olyan hírességek, mint Joan Sutherland és Placido Domingo.

Említettem a híres Barcarollát: én sem kerülhetem meg, mert nagyon szeretem... mivel a youtubon ezer féle verzióban megtalálható, én az opera egy melodráma jelenetét választom, ahol a háttérben meseszépen hömpölyög a Barcarolla dallama, az előtérben Hoffmann költő szíve újabb gerjedelmének lehetünk tanúi, miközben sátáni és göndör kacajokat hallhatunk...

Bach BWV 98 Kantáta

Avagy összehasonlító zenehallgatás: végy több (minimum kettő) hanglemez felvételt, melyen ugyanannak a zeneműnek más interpretációja hallható. Aranyszabály: válaszd a legszebbeket, legjobbakat... hogy melyikek ezek magadnak kell eldöntened sokféle szempontok szerint: kedvenc előadók, hanglemez kritikák, hangzás, különleges helyszíneken, vagy alkalmakkor készült felvételek... vagy bármi.
Bach egyházi kantátái talán a legszebb, legértékesebb művek, melyek a protestáns templomi zenéből ránk maradtak. Több összkiadást, vagy összességre törekvő kiadvány fellehető hanglemezen, több sorozat teljes évi zarándokút során került rögzítésre. A kantátákat azon a napon adták elő és vették fel, amely napra íródott. A BWV 98-as kantáta például a Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon esedékes a református istentiszteleteken előadni. Jó adag fejszámolással könnyen meghatározható az év melyik hetére esik a 98-as kantáta előadása, ha tudjuk, hogy Szentháromság napja (Kispünkösd) a Pünkösd utáni első vasárnap.

Nagyon szép sorozatot indított el John Eliot Gardiner a Monteverdi Kórussal és az Angol Barokk szólistákkal, akik adott napokon, más-más templomba zarándokoltak el, hogy ott adják elő és rögzítsék hanglemezre a kantátákat. A felvételek hangminősége hagy kívánnivalót maga után, de az előadások nagyon szépek, a lemezborítók, melyeken a földön élő nagyon különböző emberek portréi láthatók a bachi zene egyetemlegességét sugallják. Az összes kantátát lemezre rögzítette Ton Koopman orgonista karmester. Néha a Mezzo tévé műsorán felhangzik egy-egy felvétele a nézők nagy gyönyörűségére.
Sigiswald Kuijken, belga karmester és a "La Petite Band" szintén valami hasonlóra vállalkozott húsz lemezre tervezett sorozatában. Az összehasonlító lemezhallgatás egyik darabja Kuijken sorozatának első lemeze.

A másik lemez Masaaki Suzuki és a Japán Bach Kollégium sorozatának legújabb, 48. kötete a BIS svéd lemezkiadó gondozásában.

A nyitókorált meghallgatva a hangfelvételek hangerőkülönbségén kívül (a BIS lemez, mint általában halkabb és nagyobb dinamikájú) a legszembetűnőbb (vagy inkább fülbe szólóbb) különbség a kórusok mérete. Suzuki eléggé nagy, 16 tagú, templomi kórust alkalmaz, ami a gyülekezet hangját hivatott megszólaltatni, azzal a különbséggel, hogy nem nyújtja rétestésztaként a dallamot, mint ahogy megszoktuk a magyarföldi istentiszteletekből. Gyönyörű kristálytiszta ének.

Mit Isten tesz, mind jó nekem,
és bölcs minden végzése.
Ha ő vezérli életem,
szívemben csend és béke.
Ő az enyém,
gond, baj ha ér,
meg tud védeni engem.
Hagyom, hogy ő vezessen.

Érdemes egy-egy kantáta meghallgatása előtt a szöveget elolvasni és kissé elmerengeni... a zene meghallgatása így különös, szép, meditatív dimenziókat nyit meg előttünk, akkor is ha nem vagyunk kifejezetten vallásosak... a szöveg ismeretében hallgatott Bach kantáta megsejtet velünk valamit az ima erejéből. A korálok kifejezetten pozitív kicsengésűek, a recitatívókban és áriákban elmondottak is, még akkor is, ha néha földi szenvedéseinkről szólnak. A szavak mögött minden esetben megtaláljuk a szenvedés értelmét és a belőle kivezető utat is. Ha a puritánok Bach kantátákat hallgattak volna értő füllel, soha nem jutottak volna arra az elhatározásra, hogy a földi gyönyöröket, hívságokat megvessék és tudatos szenvedésben éljék életük.

Ha a Kuijken féle verzióban hallgatjuk a korált nagyon szép hangú, négy tagú kórus hangjában gyönyörködhetünk. Minden szólamot egy hang énekli. Nem is nevezhető kórusnak, inkább énekegyüttesnek, amolyan zenei kíséretes veretes madrigált hallunk, ahol minden hang egyéniségét kihalljuk a zenéből, ellentétben a nagyobb kórusok személytelen (ennek ellenére szép és másféle élményt nyújtó) hangjával . Ahogy a vonósnégyesben az egyes hangszerek karaktere érvényesül, a hasonló szólam összetételű vonószenekarban a hangszerek egy más jellegű egységgé állnak össze... valami hasonló módon viszonyul a Kuijken lemez énekegyüttese a Suzuki lemez "gyülekezet kórusához". Hogy melyik szebb? Döntse el mindenki maga. Számomra mindkettőnek megvan a külön varázsa.

A kantáta nem kantáta áriák nélkül. A 98-as kantáta magyar fordításban sajnos nem elérhető (jelenlegi tudásom szerint). A nyitókorál fordítását a sorban következő 99-es kantátában megtaláltam, melynek szövege azonos a fentebb két verzióban meghallgatható korállal. A szoprán áriája bikkfanyelven angolból fordítva (mivel sajnos a német eredetit nem értem) nagyjából így hangzik:

Múlasd el könnyeim!
Hadd viseljem
türelemmel nehéz jármom.
Míg az Atya él
az ő hívei közül
magára senkit nem hagy.
Múlasd el könnyeim!

Sophie Karthäuser énekel, a "La Petite Band" játszik, Sigiswald Kuijken vezényel. Halkan jegyzem meg, hogy ezt az áriát tartom a kantáta legszebb darabjának.

Végül a záró basszus ária Masaaki Suzuki lemezéről. Nehézkes magyar fordításban nagyjából ennyit énekel el nekünk sok, sok barokkos cikornyával.

Nem hagyom el Jézusom.
Míg arcát látom,
Ő meghallgat, megáld.
Egyedül ő, ki
megszabadíthat a gonosztól.

Ahogy hangszeres zenészek szerint Bachot játszani igazi muszkuláris gyönyör, a szellemi kalandon kívül, úgy az énekeseknek hangszál gimnasztika a materializmus nyelvére lefordítva, és természetesen az elképzelhető legszebb spirituális kaland. Peter Kooij énekel.

Jean Sibelius: Serenade No. 2 G minor

Messzi északon a hosszú teleket rövid, varázslatos tavasz követi, a rétek olyan színpompába öltöznek, amilyent az örökkévaló, havas, szeles téli estéken emberfia nem is álmodhat... álmodhatna, de a hidegtől és rátelepedő borútól gondolni sem mer kikeletre, mert a csalóka álom elmúltával észak lányai és fiai szívébe a korábbinál is mélyebb és keserűbb búskomorság támad, mely nem szűnik, sőt ahogy a szántóföldek fagya egyre kövérebbé válik, a végtelen tavak jege félméteresre hízik, keményen ellenállva jégcsákány munkálkodásának, a szívek és lelkek is jégbe fagynak... ezért észak emberei téli estéken állandó szívmelegítő tevékenységet folytatnak... bensőjüket forró italokkal melengetik ... zenélnek, táncolnak, varázslatos történeteket mesélnek, több réteg medvebőr alá bújnak... nők, férfiak vegyesen, úgy ölelgetik egymást, míg a hőn áhított melegség átragyog az irhákon. Ilyen finom, meleg ragyogás, medvebőrös északi varázslat árad Jean Sibelius G moll szerenádjából ...Ida Haendel hegedül, Paavo Berglund vezényli a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekart.

Renaud Garcia-Fons: Aljamiado

Aljamiado: elfeledett (?) nyelv a román nyelvcsaládból, melyen valaha Andalúziában vallottak szerelmet ifjú lovagok és ezen a nyelven rótták díszes arab betűkkel szerelmi bánatukat könnyes levélkéikbe Andalúz ifjú hölgyek az Al-Andalúz korszakban, mikor az emberek még emlékeztek arra, hogy ezt az országutat egykor istenek és félistenek járták... megpihentek az ősi fügefa alatt, szakítottak a kövér, mézédes gyümölcsből, majd szelíd álomba szenderültek a sűrű árnyékban, elbódulván a napfény érlelte, kissé alkoholos gyümölcstől. Az agg fügefa azóta is ontja milliónyi bódítóan édes gyümölcsét, vándorlegények ezrei kóstolták csak úgy sárgán, csábító piros béllel, vágyakozós, mámoros részegségbe esve, árnyékos fa alatt megpihenve, kivárva az édes éjszakát, mikor e falak közt kóborolva osontak dúsan lefüggönyözött ablakok alá, firhangok libbenését kivárva az alacsony ablaknyíláson át hűs szobácska forró ágyikóját fürge ugrással megcélozván, karcsú karok ölelésébe pottyantak dús csípők ringása közt tetézve a délutáni mámort...

Varázslatos nyelvet adtak az istenek Andalúzia büszke lakóinak... ünnepi nyelvet, melyen ritkán szóltak, inkább írásban használták czikornyás betűvetéssel, versek, kalendáriumok és szerelmes levelek papiruszra vetésekor... varázslatos nyelvet, melyben nyugat és kelet kelt egybe forró ölelkezésben, hiszen benne a román temperamentum és az arab szenvedély ülte nászát, világra hozva a déltengeri Mediterráneumot, mindannyiunk titkos szerelmesét, ki után akkora a vágyakozásunk, hogy hívó szavának nyaranta és tavaszonta és őszente, de telente sem vagyunk képesek ellenállni... felkerekedünk és általbukva a nagy hegyen napfürdővel és tengeri sós-fürdővel köszöntjük Európa bölcsőjét, ki annyi derék asszonyt és férfit ringatott egykor és mai időkben is...

Renaud Garcia-Fons, aki nagybőgőn hegedül, forró mediterrán melódiájában megidézi spanyolföld múltját, mikor derék spanyol bikaviadorok és flamenco táncosok dúskeblű, lefátyolozva még kívánatosabb mór kisasszonyokat szeretgettek titkon fügefánk alatt, melynek törzse akkor a mór leányok derekával volt mérhető... ma inkább az erre vándorló élemedett korú, javasasszonyok derekát formázza, jelezve ezzel is a nem létező idő hol lassú, hol rohanó múlását... nekünk, kik az országutat járjuk, mulandóságunkat eszünkbe tartva, a mindennapok habzsolását parancsolón.
Renaud Garcia-Fon mester a messzi múltból különleges, 12/8-os ütemet varázsolt elő, mikor legutóbb fügefánk alatt egy forró délutánon (melyet sokat ígérő éjszaka követett) elheveredvén bódult álmot látott marokkói hercegkisasszonyok és deli andalúz tehenészlegények érzéki táncát álmodva a lágy húsú, édes gyümölccsel kipárnázott fövenyen...

Prokofiev: Rómeó és Júlia

Így Valentin naphoz közeledve a lemezes-ládából előkerülnek Rómeó és Júlia örökbecsű történetének zenei feldolgozásai... sokan vannak: a rossz nyelvek szerint legalább 24 opera íródott róluk, melyek közül a legismertebb Charles Gounod nevéhez fűződik. Zenekari darabban örökítette meg a világhírű szerelmespárt Hector Berlioz és Csajkovszkij... Nino Rota pedig Franco Zeffirelli filmjéhez írt gyönyörű kísérőzenét.
A színmű a dzsesszzenészeket is megihlette, például Peggy Lee 1956-os Fever című dalát. Duke Ellington Such Sweet Thunder című művében található egy The Star-Crossed Lovers című rész, melyben Rómeót és Júliát egy tenor és egy altó szaxofon képviseli; kritikusok megjegyzése szerint a műben a Júliát megszemélyesítő szaxofon dominál. :) A darab a popzenére is hatással van, merített belőle a The Supremes, Bruce Springsteen, Tom Waits és Lou Reed is. A legismertebb dal talán a Dire Straits Romeo and Juliet című felvétele.

A leghíresebb musicaladaptáció a West Side Story, melynek zenéjét Leonard Bernstein, szövegét Stephen Sondheim írta. A darab 1957-ben debütált a Broadway-n, 1958-ban pedig a West Enden, majd 1961-ben népszerű filmváltozata is elkészült. A történet ezúttal New York-ban játszódik, a viszály pedig két utcai banda között folyik.

A leghíresebb balett adaptáció Sergei Prokofiev nevéhez fűződik, aki először a szentpétervári Marriinszkij Balettegyüttes számára írta muzsikáját, de mivel a darab végét önkényesen megváltoztatta (happy end) a társulat nem tűzte műsorára. Az elutasításban szerepet játszott a darab kísérletező zenei világa is. A partitúrában a megszokott zenekari hangszerek mellett tenor szaxofont, viola d'amore-t és mandolint is hallhatunk. Mai füllel nem tűnik túl kísérletezőnek, inkább elegánsnak, bájosnak... dallam és ritmusvilága, hangszerelése pazar és különleges.

A London Symphony Orchestra 2010-es élő felvételén Valery Gergiev vezényel. Az élő felvétel itt nem azt jelenti, hogy a közönség köhög, prüszköl és nyikorgatja a széklábakat... közönség nincs... vagy a fene tudja... mindenestre nem hallható. Az élő előadás azt jelenti, hogy nem stúdióban vették fel a zenét, hanem a londoni Barbican Hall-ban, valamint, ami a leglényegesebb: vágást nem tartalmaz... igazi zene... megtalálható az Akasha Krónikában, ennek megfelelően nagy élmény meghallgatni... gyönyörű, szellős hangkép, bombasztikus dinamika jellemzi.. és természetesen kitűnő előadás. A vendégek megérkezése az I. felvonásból.